Logo

Tapasztalásaim

Csodálom az embereket, mert teremtő erővel bírnak. Kitalálnak valamit, és van hitük, erejük megvalósítani bármit, amit csak el tudnak képzelni. Engem is emberek hívtak létre, mert céljuk volt velem. Rengeteg energiát tettek a felépítésembe. Ki-ki a maga legjobb tudása és szándéka szerint adta hozzám az összetevőket, így készülhettem el, az ő erejükből. A legfőbb összetevőim nem a téglák, a falak, a tapéták, a cserépkályhák, és nem is a bútorok, hanem az emberek akarata, verejtéke, közös energiája.

Hosszasan álltam romosan és elhagyatottan, mégsem voltam magányos, mert a lelkek beszéltek hozzám, és a madarak messzi földről is hoztak híreket.

Sok mindent láttam és hallottam, láttam örömöt és szenvedést a falaimon belül, és azokon kívül is. Csak figyeltem.

Látom az emberekben azt az egy közös összetevőt, amit ők sokszor nem látnak magukban és egymásban, ezért összezavarodnak, egymás ellen fordulnak, tehát önmaguk ellen, mert csak ritkán néznek magukra kívülről, így nem veszik észre akaratlan önpusztító mechanizmusukat, melynek következtében problémákat teremtenek maguknak. Pedig az ember boldogságra teremtetett, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a határtalan vágyuk arra, hogy azok legyenek - boldogok. Sokan keresik a boldogságot, a boldogulást, valódi önmagukat, küldetésüket. Tömegek rájöttek már arra, hogy önmagukon belül kell keressenek, csak még azt nem tudják sokan, hogy hogyan tegyék. Hogyan is helyezzék a gyakorlatba az "ahogy bent úgy kint, ahogy fent úgy lent" tanítását vagy ahogyan ezt ma divatosan mondják "a vonzás törvényét".

Ezért tűztem ki célul, hogy segítek nekik felfedezni magukban azt a csodát, ami ott van bennük, ha akarják, ha nem, ha tudnak róla, ha nem, és ez nem más, mint a belső erő, a teremtő erő, amellyel csak az Ember bír itt a Földön.

Miért is nevezték el az emberek belsőépítészetnek azt, amikor berendeznek egy épületet, egy helyiséget, egy otthont? Ki-ki a belső képei alapján építkezik. Ahogy bent, úgy kint. Amit el tudnak képzelni, amit megengednek maguknak, azt jelenítik meg az anyagban. Itt Bélyben is vannak különböző házak. Mindig is voltak. Vályogházak, téglaházak, kis házak, nagy házak, és itt vagyok én is a Kastély. Mi épületek soha sem versengtünk és nem is versengünk egymással, hogy melyikünk a szebb, a módosabb. Hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk, és hogy otthont adhatunk az embereknek, hisz nélkülük, mi sohasem jöttünk volna létre. Ha az emberek, látnák magukat a mi szemünkkel, soha sem kételkednének MAGukban, mindig tudnák, hogy mindenre KÉPesek, amiről KÉPük van. Vannak, akik nagyot mernek álmodni, vannak, akik csak kisebbet, vannak akik cifrát, és vannak, akik egyszerűt. Ettől olyan változatos az építészet, és az egész világ. Az emberek összehasonlítanak bennünket, rangsorolnak, stílus és kor szerint, néha elégedetlenek a saját művükkel, néha tovább csinosítanak, néha eladnak vagy elhagynak bennünket, új helyre költöznek ilyen-olyan oknál fogva. A mi állapotunk, állagunk aszerint változik, ahogy ők alakítanak minket, az ő belső érzéseik gondolataik, cselekedeteik alakítanak minket, a környezetüket. Erre mi nem vagyunk képesek. Erre csak az ember képes. Csak az ember tudja befolyásolni a történéseket, és a környezetét.

Volt, hogy az emberek egymást is környezetnek nézték. Pont úgy nyilatkoztak egymásról, és saját magukról is, ahogy rólunk, mintha ők is csak tárgyak lennének, nem pedig test, lélek és szellem alkotta egység.
Az emberek különböző tehetséggel, feladattal születnek ide a Földre, mi sem egyértelműbb ennél. Hiszen mindegyiküket más érdekel, más motivál, és más okoz nekik örömet. Szinte mindegyikük tanul valami mesterséget,szakmát, de nem egyformán tehetségesek ugyanabban, és nem is egyforma kedvvel végzik ám. Az én tégláimat volt, aki fütyörészve pakolgatta, és olyan pontos precizitással, hogy nem volt semmi, ami szétmarhatta volna és persze volt olyan is, aki duzzogva, kelletlenül illesztgette tégláimat, ott bizony korábban is belém mart az idő vasfoga. Nem mindegy tehát, hogy ezek a jóemberek megtalálják-e a tehetségüket, a hivatásukat, és az örömüket, mert a hatékonyságuk akkor éri el a legmagasabb fokot, ha mind összedolgoznak küldetésük szerint.