Logo

Petőfi Sándor Szibériában -Mozgóképek

 

 

Karáth Imre, filmrendezőként tagja volt annak a Morvai Ferenc által szervezett expedíciónak, amely 1989 júliusában a barguzini temetőben feltárta Petőfi Sándor földi maradványait.
Az Egy legenda nyomában című dokumentumfilmjének első része a sírfeltárást és az antropológiai azonosítást mutatja be.
A második részben tíz év múlva tér vissza a barguzini helyszínre, megszólaltatja újból a feltárásban résztvevő oroszországi embereket és ugyanezt teszi Magyarországon is, valamint megszólaltatja a magyar tudományos élet képviselőit.

Egy legenda nyomában 1. rész

Egy legenda nyomában 2. rész 

 

A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága háromnapos tanácskozást tartott Bélyben(Felvidék) a Sennyey- kastélyban. Erdélyi János (aki a "szomszédos"Nagykaposon született) intelme szerint: "Hagyjuk egymást okoskodni, s okosabbak leszünk!" - igyekeztek a résztvevők felmutatni Petőfi Sándor máig vitatott halálának tisztázó részleteit és szibériai életének már ismert mozaikjait. Ezek közül is, most néhány nappal a Segesvár melletti csata 170. évfordulója előtt, érdemes felidézni azokat a bizonyítékokat, amelyek 1849. július 31-hez kötődnek.

1. Franz Fiedler, Bem kémje, kimenekíti az eszméletlen állapotban lévő Petőfit a csatatérről, sebeit bekötözteti és Segesváron ápolás végett egy székely család udvarán hagyja, mert ő három társával tovább menekül. A történetet naplójában írja le, amelyről dédunokája Falus Ottó Pál tájékoztatja a sajtót, később Alekszej Vasziljevics Tyivanyenkot.

2. Barta János honvédszázados elmondja, hogy a fehéregyházi csata után három héttel egy székely atyafi elmondja neki, hogy a csata utáni reggelen az udvarán talált egy sebesültet, akit néhány napig ápolt, majd kikísért az oláh határra, ahol az elárulta neki, hogy ő Petőfi Sándor.

3. Józsa Antal hadtörténész, az MTA doktora Glatz Ferencnek címzett levelében leírja, hogy Kolozsváron egy olyan dokumentumot látott, amely arról szól, hogy Petőfi négy nappal a fehéregyházi csata után még jelentett Bemnek.

4. Miklós Miklós tordai református lelkész feljegyzéseiben leírja, hogy a csata utáni napon az akkor nála tartózkodó Szendrey Júliával kocsin kimentek a fehéregyházi csatatérre, ahol még nem kezdődött el a halottak temetése, és Petőfi holttestét ott nem találták.

A háromnapos, konferencia-szerűen megtartott bizottsági ülést házigazdaként Fuksz Sándor, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának elnöke vezette.

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke a bizottság alapítása óta eltelt évtized eredményeit értékelte. Bottyán Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese, aki civilben magyar-francia szakos tanár, a Petőfi Sándor által francia nyelvből fordított verseket elemezte. A második napon mindketten elutaztak Strasbourgba, a Trianon-menettel való találkozásra, az Igazságot Európának! című petíció emlékeztető benyújtására.

Kiss Endre József, az MVSZ Elnökségének tagja egy előadásba sűrítve vette számba a Petőfi-kutatás nyitott kérdéseit. Sántha Attila a Szibériába hurcolt ’48-as honvédek ügyéről értekezett.

A meghívott vendégek közül Karáth Imre filmes, aki 1989-ben a Morvai-expedíció tagja volt, majd tíz évvel később ismét Szibériába utazott, számos, eddig ismeretlen részlettel adatolta a harminc évvel ezelőtti feltárást és annak utóéletét.

Dr. Illés György író, aki a Morvai-expedíció idején a moszkvai Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt, a Szibériába hurcolt honvédek azon bizonyítékairól szólt, amelyeket ő maga kezelt és juttatott hivatali ideje alatt haza, Budapestre.

A legsúlyosabb bizonyítékokat Borsche Antónia szolgáltatta, aki a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a moszkvai magyar nagykövetségen dolgozott, és saját kezűleg gépelte, majd postázta diplomáciai futárpostával a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) címére Matolcsi János jelentéseit. Ezekben a professzor arról számolt be, két évtizeddel a Morvai-expedíció előtt, hogy megtalálta Petőfi Sándor nyomait Barguzinban, és ott született fiának anyakönyvi kivonatát is. Matolcsi János a pár napot megért harmadik Nagy Imre kormány tagja volt, mezőgazdasági miniszterként. Megúszta a szabadságharc leverését, és tudományos kutató, majd a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója lett. Ma már nem él. A Szovjetunióban tett kutató-útját homály fedi, illetve csakis annak állattenyésztési vonatkozású részletei ismertek. Borsche Antónia meggyőződéssel állítja, hogy az általa gépelt Matolcsi-jelentések adatai teljes körűen megegyeznek azokkal, amelyek a Morvai-expedíció következében váltak ismertté.

Megítélésünk szerint Borsche Antónia vallomása után a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) elő kell adnia az eddig rejtegetett Matolcsi-leveleket, az Eliaszov-beszámolót, és a szibériai Petőfi-életszakasz megannyi, ma még ismeretlen számú bizonyítékát. Finita la comedia (pntosabban: tragedia)!

Hatos Tímea Petőfi orosz nyelvű verseiről, Hranyó Mihály a szibériai Petőfi-versek kézírásáról értekezett. Heffner Attila Petőfi-énekeket adott elő.

A bélyi értekezlet keretében bemutatták azt a filmet, amelynek felvételeit az MVSZ küldöttségének 2017-es szibériai útja során Fuksz Sándor készítette. A részleteket Heffner Attila fűzte egybe, és szerzett hozzá zenét.

A 2019. júliusában tartott knferencia videoanyaga megtekinthető ITT>>